never the same

Üdvözlök mindenkit Új Év alkalmából. Elnézést az eltűnésért, gondolom sokan hiányoltak :). Egyszerűen nem volt kedvem írni, annyi dolgom van/volt. Azt pedig, hogy az ember leüljön és pár perc alatt gépeljen valami szürke (szubjekítven szürke) múlandó szöveget, annak nem…

Az egyszemélyes read-only üzemmódú olvasótábor  (ha az ereimben folyó 50% német és a 2% mongol vér számít, akkor nemzetközi is) nevében köszönném az újévi jókívánságokat, bár se hó nem esett, így hóban pisilni többszörösen kivitelezhetetlenné vált, mellesleg…

Nahát, nahát, remélem mindenki elhízott picit a bejglitől, és még mindig ámul a fa előtt. Én is most tértem vissza az ámulatból és gyorsan billentyűzetet is ragadtam. Oly régóta próbálok valami kis szösszenetet írni a női hisztiről, de mint másban sem, ebben sincs olyan nagy…

A Ligeti majdnem írt egy sms-t, amikor zöld nyalókát nyalt Amszterdamban, ezt megírta volna, hogy éppen szop, szopigál egy nyalókát, de nem tudta, miféle reakciókat váltana ki egy ilyen félre nem érthető üzenet illetéktelen szemek elé kerülve, hogy majdan A Villámnak…

Mert A Ligeti eltűnt, most már szinte biztos. Nélküle meg valahogy nem olyan ez a blogírás. Egyedül nem is annyira szórakoztató és érdekes. Szerintem valamerre szent missziót folytat a felvilágosulatlan világban, ahol elszántan és tele reménységgel próbálja meg rászoktatni…