Mert azok a fránya igények. Csak nem tudok leszakadni erről a témáról. És elhiszem A Ligetinek, hogy nem minden nő utál szopni. Ám, de, egyébként, és főleg pláne, úgy gondolom ez intelligenciától is függ. A szimpla undort meg prűdséget most tegyük félre. A legtöbb nő (A Ligetivel ebben teljesen egyetértve), elvárja hogy ő legyen a központ, körülötte forogjon a világ, és azt hiszi elég az egy pasinak, ha néha napján megkaphatja őt. Az meg, hogy ő legyen kicsit tüzesebb, kezdeményezőbb, ezt állítom a nagyrészük nem is értené.

Még ifjonti koromban sosem értettem, amikor poénkodtak egy bombázó nőről, hogy nah és, ha egy fadarab az ágyban? Hozzá kell tennem, hogy én nem vagyok egyáltalán valami nagy Casanova. Nagyon pici tapasztalatom azt mutatja, hogy ebben igazság vagyon. Nincs annál rosszabb mikor csak: jóvan akkó itten vagyok, inkább én lennék a tv felé, és kapcsojjad mán a haamark csenelre épp a luszeszita armandó megy.

A másik nagyobb problémám, amit már érintettünk, de mostanában kezd betelni a poharam (bár mostanában inkább kiürülni szokott :) ). Szóval egyre többet figyelem a környezetemben lévő 30-50-60-as nőket. És valami iszonyat drasztikus különbségek vannak. Azok a nők akik azt hiszik, hogy ők a középpont és elég a partnerüknek, hogy megkaphatják őket, azok érdekes fajba tartoznak. Ők azok akik még úgy ahogy tartják magukat, aztán ahogy megjött apjukom az életébe, mintha minden másodlagossá válna, ami addig fontos volt neki. Lehet elhagyni magunkat, gusztustalan ruhákban járni, kegyetlenül elhízni. És úgy berendezkedni, mintha mindig is öregasszonyos életet élt volna. Ekkor jönnek még hozzá a hagyományok, meg a szokások. Minden új, vagy változatos dolog elutasítva. (És persze ők vannak a legjobban felháborodva, ha apa félrekúú..lép, vagy ha simán jobban érzi magát a haverokkal egy kocsmában.)

Szóval hesszölöm őket. A környezetemben van most egy 41 éves egy 45 meg egy 54 éves akivel napi kapcsolatban vagyok. Kezdjük a negyvenöttel. Kegyetlenül nagydarab. Mert egy nő lehet molett, de ő jahjjj Ursula drága. Persze van apa, meg gyerekek. Így már szabad. A 41 meg az 54 évesnek nincs apjukom (gyerek, gyerekek vannak), vagyis hivatalosan nincs. Az 54 éves egyszerűen csak csinos és ad magára simán lekörözi a 45 évesünket, sőt. És itt van a bűvös 41, hát az valami hihetetlen, tízest simán letagadhatna, és öröm vele beszélgetni, annyira élvezi az életet – ahogy látom rajta -. És mindig ápolt, és tornázik, és egyébként is az ember ilyet kívánna magának……khm….. feleségnek természetesen :). Jó jó persze az a fránya ágy. Mondjuk engem speciel az meg kurvára nem érdekel, hogy milyen a marhapörköltje tarhonyával :).
Nah és én simán két részre osztom ám őket. Egyszerű vagyok én, mint a búgócsiga. Vannak az apjukom mellett elhanyagolom magam baromi rusnyák, de legalább nem is aranyosak, viszont ráadásul prűdek. Meg vannak a nincsen férjemuram, és iszonyat dögösen nézek ki szinte kortól függetlenül, és nem vagyok prűd, viszont van humorom, és tízből nyolc poénom kétértelmű.

A kérdésem az lenne, hogy az én meglátásom szerint, miért van ennyire komoly két nagy csoport? Én köztes állapotban lévő nőket nem nagyon látok ám, se a környezetemben, se buszon, se villamoson, se sehol. Ez egy ilyen társadalmat komolyan foglalkoztató kérdés boncolgatás volt. Legközelebb visszatérünk a skálákhoz, nah meg a nők (kapcsolatok) pókháló analíziséhez. Majd megpróbálok szerezni a tudományos munkánkra valamilyen komolyabb EU-s pályázati pénzt. Hiszen ez fontos kutatás, hiszem, hogy a világ előrébb jut ezzel :).