Igen, én is úgy gondolom, hogy a tökfőzelék nagyfokú perverziónak tűnik, azért is estem neki tegnap a főzésének, abban a reményben, hogy egyszer majd ízleni fog, és hogy ne mondhassa senki, hogy feladtam és meg sem próbálom. Közben szívesen néznék horrorfilmeket, az nem zavar evés közben sem, de Nils Holgerson az már erős túlzás, jobb pillanatomban sem vállalnám be. Igen, vannak berögzültségek, neveltetés meg gátlások, amiket le lehet, sőt néha le kell győzni, igen, milyen má az a tökfőzelék...nem hiszem, hogy csak a szar pasi lenne a hiba- és nem a frigid nő, de fel kell valahogy szítani a szenvedélyeket, anélkül kicsit nehéz, tehát talán nem véletlen, hogy kivel hoz össze a sors, lehet, egész életedben nem találkozol a szenvedéllyel- nah íly nagy mértékű biztatás után keltsünk egy kis reményt, várjuk a "rászoptató tanácsokat"...
Nem törvényszerű elhízni, de sokszor olyan melegítős kismamákat látok babakocsit tolni, hogy azért megfordul a fejemben, hogy a férjének még így is tetszik-e és vonzónak találja, meg egyből a szex jut eszébe, ha rápillant a nagy seggére, mivelhogy az apaságtól függetlenül még igencsak vizuális pasi maradt, és vajon kell-e visszafognia magát, hogy a karcsú, sportos, nem hajcsavarós-otthonkás hölgyeményket bámulja titokban. Nagy dilemma. Kifejtjük, no para(j). (mondta egy tál hüvelyes zöldborsó fölött merengve)
Sok szex-szel fogjunk férjet meg hálózzuk be? Ó azok az őszinte érzések, gondolom, pénz is volt dögivel, csak a szerelem számít... A Ligeti egy őskövület. Állapítom meg sokadszorra is. Vigyék múzeumba. A hosszú kések, akarom mondani a múzeumok éjszakáján...
Utolsó kommentek