never the same

Ouhh, Kedves Olvasókáink nem marad el a blog, még érdeklődés hiányában sem, csak azok a fránya teendők. Mert lakásfelújítás, meg cipelés, sitt lehordás, persze előtte 3,5 km futás. Utána este jobraáttal találkozás munka ügyben, narancslé fagyival (autóval voltam), de akkor is NARANCSLÉ, FAGYIVAL, jézusom. Aztán éjszakában haza. Viszket mindenem a portól, tusolás, és utána reflektálni A Ligeti gondolatmenetére, ami aztán szerintem igazán közel áll a szívemhez, de ezzel a pasik nagyrésze így van gondolom. Bár lehet, hogy nem is a szívünkhöz elsőkörben :).

Bizony igen igen, elférne ez a blog is a tudományos szókimondó hézegkitöltő blogok között. Nem politizálunk bár a BKV-val és az orális szex-el a párhuzam, hogy a BKV is rettentő sűrűn, viszont kiszámíthatatlanul szopat. Fáradságom legyen elég mentség arra, hogy haladékot kérjek ma délelőttig, amikor is továbbgöngyölítem(jük), az orális szex emberiség elé állított korlátainak boncolgatását. Egyébként, az ilyen nőkre lehet aztmondani, hogy prűdek? Ez is izgalmas. Aki fintorogva veszi a szájába az prűd, vagy a prűd is ilyen kinek mi a határ? A prűd és a frigid szavak köszönőviszonyban vannak egymással? Lehet, túl van ez spirázva, nah mindenesetre délelőttig megpróbálom megálmodni, a Hogyan szoktassuk  rá a nőket című értekezésem(ünk) lényegére. Egyébként tudjátok mi a 34,5?
69 egyedül :).