never the same

Nahát arról nem volt szó, hogy amíg én futni megyek és megkérem A Villámot, szurkoljon helyettem is az olaszoknak, addig ő a hollandok mellé áll és ellenszurkol, és nem úgy, ahogy megbeszéltük ezt volt előtte, tehát amíg én loholtam rendületlenül, és még le is rövidítettem a távot, mivelhogy 3000 méter után igazából már mindegy, meddig futok, tehát azért nem akartam, hogy reggel akadjon rám egy perpetum mobile-t felfedező őrült fizikus, így hazafelé vettem az irányt abban a boldog tudatban, hogy nagyszerű második félidőre érek vissza, hát erre nem így történt, sőt még A Villám is ágynak esett a nagy szurkolástól, bizonyára a zuhanyozásba fáradt bele íly rettenetes módon, mert nem olvasta jótanácsaimat az esővíz jótékony növesztő hatásairól. Várom amúgy a beszámolót a ma és holnap estéről a pikáns részletek kihagyása nélkül, tehát tessék valami pikánsat mívelni feltétlenül, amiknek a holmi gombos farmerokhoz még véletlenül se legyen semmi köze.