Nos igen, szóval hagyjuk egy picit ezeket a skálákat, persze nem végleg. Csak több tudományos előkészítés kell még neki. A Ligeti szatíros sztorijai igen megkapóak, és hát szerintem sokan lennének arra szatírok amerre ő jár (én is) :). Nekem szerencsére, vagy sajnos ilyen sztorim nincs, de fejembe ötlött egy rég elfeledett történet. Amit előre bocsátom, hogy igaz! Bár senki nem hiszi el nekem. Történt egyszer, még pubertás, kis csatos üveg koromban (középiskola, annak is első osztálya), hogy 6:40-re be kellett érni reggel. Olyan suli volt ez, hogy a hét egy napján szakmai gyakorlat címén 6:40-re átöltözve kellett virítani a mindenféle okosságokkal ellátott alagsorban, mint pl.: satupad :). Szóval, akkor még komolyan véve a dolgot, négy órakor kelés, ötkor indulás. Nagyon nem szeretek korán kelni, de hát éreztem a jövőm múlhat ezen, nah meg a komoly szakmai fejlődésem.
„Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek, gondolkodtam……”, hó épp nem esett, de volt szép legalább 15 centis. Na meg telihold, olyan fényesen ragyogott vissza a hóról, mintha nem is „éjszaka” lenne. Egy ilyen reggelen indultam útnak, korán hajnalban, hogy 6:40-re……, de már mondtam. Nem nagy titok az, hogy van egy pár panelház a környékünkön tíz emeletesek, négyemeletesek. Mikor csipás szemmel, egyedül sétáltam ki a házak között a buszmegállóhoz, furcsa élményben részesültem. Egyébként igazi romantikus hajnal is lehetett volna. Friss hó, én töröm meg, élvezem ahogy ropog a lábam alatt, a teli hold majdnem nappali fényt ad a hóról visszaverődve, és egyszercsak átsétál egy lány előttem a hóban (ebben még nincs semmi különös, lehet, hogy szakmai gyakorlatra igyekezett :) ), de nem volt rajta semmi, csak egy bakancs! Abba is csak belebújt a csatok is lifegtek. Rám sem nézett. Gyorsan ment felfelé egy másik négyemeletes házsorhoz én meg lelassítottam és bámultam őt hátulról. Így visszagondolva jó alakja volt :). Persze nem tudom, hogy követik e vagy mi az istenért sétál ő közel a nulla fokhoz meztelenül a hóban? Végül is percek alatt eltűnt. Felszálltam a buszra ami tele volt szokásos ismerős hajnali buszozós arcokkal. És azon tűnődtem, hogy ezt ki fogja nekem elhinni :)?
„Eltelt már így több mint tíz év……”, persze most már azért másképp történne. Lennék olyan bátor, hogy leszólítsam, vagy legalábbis odaszóljak valamit.
Nah de „Tizenhat évesen, fél lábbal az életben……” (15) inkább ropogtattam tovább a havat a lábam alatt. És érzem, hogy ezzel a történettel fog engem mindenki végképp idiótának nézni, ha esetleg voltak eddig kételkedők. Úgyhogy nekem ennyi a szatíros történetem. De azért valljuk be kevesebb nő mutogatja magát tinédzser fiúknak, mint pasi tini csajoknak.
Utolsó kommentek