never the same

Igen, én már sejtem, hogy A Villám megbotránkoztató- szerinte gondolatébresztő, vitaindító - fejtegetése szerény blogunkat hamarosan az index címoldalára juttatja, ahol a szakítós blog és a bkv mellett hiánypótló szerepet töltünk be a közéletben. Bár sem a bkv-hoz, sem a szakításhoz nem sok köze van írásunknak, talán annyi, hogy a bkv egyes járatain is ki lehet póbálni a tanácsokat, megbeszélni, hogy melyik kocsiban leszel, aztán más szőke nőket bámulunk közben, meg hasonlók, nah és reméljük, hogy nem kerül szakításra sor. Sör.

A Villám nem tudom, miféle nők csoportjával találkozott, de írásán a nők egy másik csoportja bizonyára felhördül, akiknek viszont nem jelent lelki kínokat az orális szex. Erre majd még kitérünk, de különösen akkor nem jelent kínokat nekik, ha épp velük csinálják. De a fő kérdés, igen, az, hogy miért nem lehet elszakadni a sémáktól, ahogy ugye mindenki tudja, hogy van előjáték és hasonló finomságok, bár A Ligeti ezt szereti felrúgni, úgy, ahogy van, az egészet és megfordítani a sorrendet, esetleg egy véletlengenerátorra bízni a dolgok sorrendjét. És miért ne lehetne felrúgni az aktust is (ezt most nem szó szerint), és nem beleesni valami automatizmusba, hanem azt, azokat más elemekkel megszakítani.

Hogy a merész, de annál pikánsabb témához pár vodka-narancs után sikerült eljutni, a kifejtéséhez sem szükségeltetne más, ugyanis A Villám arra keresi a választ, hogy a nők miért nem akarják a férfiak azon testrészét a szájukba venni, ami már előtte a vaginájukban volt. Magyarul miért nem akar leszopni az aktus után, közben (helyett). Súlyosbítja a kérdést, ha a szóban forgó nőnemű lényeknek már alapvetően problémát és nem élvezetet okoz a férfiak orális kényeztetése.
És akkor a Ligeti kijelenti, hogy igenis sokkal jobb a punciíz, mint a szappan, mivelhogy nem szereti a steril dolgokat, és ami igencsak elkerülhetetlen a jó szexben, hogy fel kell rúgni a szabályokat, a megszokást, a sémákat, és ami a dolgok lényege és summa summárum, hogy a szenvedélyben ez a minimum, hogy megteszi, amiről tudja, hogy ez a másik fél számára izgató (netán őrjítö).
Éppen ezért célszerű az adott hölgy figyelmét valamilyen formában felhívni erre, hogy igen, adott pillantban az most jó lenne, ha szépen (nem kezébe) szájába venné a dolgokat. Vagyis ha nem tudja, hogy mit várnak tőle, nem is fogja kitalálni. Ideális esetben, vagyis egy vadító nő, aki mindent meg akar tenni az illető férfi őrjítéséért, érzelmekből vagy más indíttatásból, akkor ezt magától is megteszi, sőt, ennél többet is. A Ligetinek határozottan vannak erre ötletei.
A szembesülés pedig már átvezet a következő témára, azaz az arcra élvezésre, ami szorosan összefügg fenti topikunkkal.