never the same

Az asszisztens versus partjelző kérdést már A Ligeti is boncolgatta egy időben, amikor is arra eszmélt, hogy volt nagyszabású KEK meg BEK meg partjelző meg bíró, aztán mintha kómából ébredne, hirtelen ezek átváltoztak BL -lé, mint legue vagy mi, liga ilyesmi, egy magyarázat nélkül, de hát erre sem szólt az emberiség semmit, csak tudomásul vette, aki meg ebben nőtt fel, az nem csodálkozik, csak mindössze fiatal, mondjuk 23 éves. Nos A LIgeti másnaposan nem tud futni, legfeljebb a mellékhelység irányába, de már újabban nem is másnapos, mert nem hívják sörözni, meg unikumozni, meg sehova se úgy nagy általánosságban, de ha hívnák is, se lenne semmi különös, inna, aztán anélkül, h jól érezné magát, hiretlen rosszul lenne, forogna a szekrénySÖR mint egy ringlispil vagy vurstli, aztán nekiesne néhány gombnak ész nélkül. Gondoltam külön fejezetet szentelek a nyálcserének, amiről nem gondoltam volna, hogy A Villám fantáziáját íly kevéssé mozgatja meg, azaz, leragad holmi kis  cserénél, neeem, nem erről van itt szó, hanem, hogy gombok és nyál, benyálazós, sőt végig benyálazós ilyesmi, hogy ez cserés alapon, azt nem tudom, persze nem kötelességszerűen, mert az nem érdekes. Szóval végig benyálazósan az esőben.
A Villám persze ezt nem érti. Próbálja ki ezt egyszer, azt mondom. Akkor megérti, miről beszélek. Mint a nátha meg az aszpirin. Persze én is csak beszélek. Vagyis írok.