never the same

Üdvözletem Olvasókáink. Tudom, hiányérzetetek volt :). Be kell valljam, hogy A Ligeti eltűnt. Reméljük egyszer előkerül. Várjuk, hiányzik már. Mai izgalmas témánk, ami feszeng bennem, és most őserővel kitör, hogy Miért kell a nőknek hisztizniük? Tényleg. Ez valami gén, vagy igényük van rá? A hisztit én párosítom a teljesen lényegtelen, érdektelen sértődéssel. Megsértődni, hisztizni, hihetetlen egy dolog ez. Ilyenkor a férfi ember elgondolkodik azon, hogy vajon a szíve (farka) választottja, tényleg szereti-e őt. Hiszen a hiszti kiszámíthatatlan, és érthetetlen. Az egyik percben még a nagyon szeretlek monológot hallja  az ember, majd egy perccel később jön a hiszti (kiváltó okairól érdemes lenne szót ejteni), a sértődés a nem szólok hozzád. Akkor most, hogy is van ez? Az előbb még szerettél...... bmeg…… és most? Aztán jön a hiszti vége. Az is izgalmas és kiszámíthatatlan. Egyszerűen csak vége szakad. Mintha, misem történt volna, és (a pár hölgy tagja szerint) minden megy a régiben. Sőt, akár. Bár teszem hozzá, azért az embernek krvára nincs pl. kedve szeretkezni egy ilyen hisztis nem szólok hozzád, mindennel bajom van nap után. A nőnél meg mikor eloszlik a homály, nem érti a férfinak mi baja van. Mert hát ugye én szeretlek téged…… és kezdődik az egész előlről.